Milyen különbségek vannak az emulziós robbanásveszélyes kompozit műanyag fóliák és a hagyományos műanyag film között?

Az emulziós robbanásveszélyes kompozit műanyag fóliák és a hagyományos műanyag fóliák közötti legfontosabb különbségek az erősségükben, a rugalmasságukban és a védő tulajdonságokban találhatók. Ezek a különbségek elsősorban az egyes filmek típusához szükséges konkrét tervezésből és funkcionalitásból származnak. Itt van egy részletes összehasonlítás:

1. Erő
Emulziós robbanóanyag kompozit műanyag fóliák:
Emulziós robbanásveszélyes kompozit filmek kifejezetten a fokozott szilárdságra tervezték a robbanóanyagok tárolásával, szállításával és kezelésével kapcsolatos mechanikai feszültségek kezelésére. Ezek a filmek gyakran magukban foglalják a nagy szilárdságú polimerek (például nylon, poliészter vagy más speciális anyagok) kombinációját, hogy könny-ellenállást és mechanikai integritást biztosítsanak. A kompozit szerkezet beépítheti a megerősített rétegeket vagy a háló anyagokat is a szakítószilárdság fokozása érdekében, a filmet ellenállni a törésnek vagy a lyukasztásnak szélsőséges nyomás alatt vagy a helytelen kezelés során.

Ezeket a filmeket úgy tervezték, hogy ellenálljanak a külső erőknek anélkül, hogy veszélyeztetnék az általuk beágyazott robbanóanyag biztonságát.
A film kompozit jellege azt is jelenti, hogy többrétegű szerkezetű lehet, amely az egyes rétegek egyedi tulajdonságain keresztül hozzáadott erőt biztosít (például akadályrétegek a védelemhez, kemény külső bevonatok stb.).
Hagyományos műanyag fóliák:
A hagyományos műanyag fóliákat, például az általános csomagoláshoz használt (például polietilént vagy polipropilént) használják, jellemzően könnyű alkalmazásokhoz tervezték. Lehet, hogy nem rendelkeznek azonos szintű szakítószilárdsággal vagy ellenállással a lyukasztással vagy kopással szemben az emulziós robbanóanyagok biztonságos kezeléséhez. Noha néhány hagyományos film elég erős lehet a mindennapi felhasználásokhoz, általában hiányzik a speciális megerősítő rétegek vagy anyagkeverékek, amelyeket a robbanásveszélyes alkalmazásban használt kompozit filmekben találnak.

2. Rugalmasság
Emulziós robbanóanyag kompozit műanyag fóliák:
Az emulziós robbanófilmeket úgy fejlesztették ki, hogy erősek és rugalmasak legyenek a robbanóvegyületek bővítéséhez, kompressziójának és mozgásának befogadására anélkül, hogy az anyagot megrongálnák. A rugalmasság elengedhetetlen annak biztosítása érdekében, hogy a film megfeleljen a szabálytalan formáknak vagy a durva kezelésnek, miközben megőrzi az integritást és a biztonságot.

A kompozit filmek rugalmasságát gyakran úgy érik el, hogy elasztomerek vagy nyújtható polimerek beépítik a kompozícióba. Ezek az anyagok lehetővé teszik, hogy a film kissé meghajoljon vagy nyújtson, repedés vagy törés nélkül, még stressz alatt is.
A rugalmasság fontos a lengéscsillapítás szempontjából, biztosítva, hogy a film képes -e befogadni a potenciális nyomásváltozásokat vagy rezgéseket a szállítás során anélkül, hogy a robbanásveszélyes tartalom instabilá válna.
Hagyományos műanyag fóliák:
A hagyományos filmek gyakran rugalmasak, de rugalmasságuk általában a csomagolási igények kielégítésére irányul (például élelmiszerek, fogyasztási cikkek vagy fényvédő burkolatok). Ezeket általában nem úgy tervezték, hogy ellenálljanak annak a szélsőséges körülményeknek, amelyekben a robbanófilmek emulziójának el kell tartania.

Lehet, hogy ezeknek a filmeknek nem lehet azonos szintű ütésállósággal vagy képességgel kezelni a magas szintű feszültséget szakadás nélkül. Noha a polietilén vagy a PVC -filmek normál körülmények között rugalmasak, lehet, hogy nem biztosítják ugyanazt a mechanikus rugalmasságot, mint a kompozit filmeket, amelyeket kifejezetten a robbanásveszélyes tartályhoz terveztek.

3. Védő tulajdonságok
Emulziós robbanóanyag kompozit műanyag fóliák:
Az emulziós robbanóanyagok kompozit fóliáinak védő tulajdonságai sokkal fejlettebbek és testreszabottak, hogy megfeleljenek a robbanóanyagok szigorú biztonsági követelményeinek:

Kémiai ellenállás: A filmnek kémiailag inertnek kell lennie, és rezisztensnek kell lennie a belsejében lévő robbanóanyaggal való reakciókkal szemben. Ez megakadályozza a korróziót vagy a lebomlást, amely befolyásolhatja a robbanóanyag integritását.
Gáttulajdonságok: Az emulziós robbanófilmeket kiváló nedvesség, gáz- és oxigéngáttulajdonságokkal tervezték, hogy a robbanóanyag stabil maradjon. Egyes filmek UV -ellenállással is rendelkeznek, hogy megakadályozzák a vegyi anyagok bomlását, amelyet a napfény hosszan tartó kitettsége okoz.
Anti-statikus tulajdonságok: Néhány emulziós robbanófilm tartalmaz anti-statikus bevonatot, hogy megakadályozzák azokat a szikrákat, amelyek potenciálisan robbanthatnak fel. Ez a szolgáltatás különösen fontos az érzékeny robbanóanyagok kezelése során.
Hőmérséklet -ellenállás: Ezeket a filmeket gyakran úgy tervezték, hogy ellenálljanak a szélsőséges hőmérsékleti változásoknak, biztosítva, hogy a robbanóanyag környezeti körülmények között stabil maradjon.
Hagyományos műanyag fóliák:
A hagyományos műanyag fóliák általában alapvető védő tulajdonságokat biztosítanak, például:

Nedvességállóság: Az olyan filmek, mint a polietilén és a polipropilén, bizonyos fokú nedvességállóságot kínálnak, ám ezek nem lehetnek ugyanolyan gátvédelem, mint a robbanóanyagok számára tervezett filmek.
UV -ellenállás: Néhány hagyományos filmet UV -gátlókkal lehet kezelni, de ezek a filmek általában nem olyan hatékonyak az UV -fény hosszabb ideig tartó expozíciójában, mint a robbanófilmek speciális bevonata.
Általános mechanikai védelem: Noha a hagyományos filmek megóvhatják az általános környezeti tényezőket (például a por, a szennyeződés és a törmelék), nem biztosítják a robbanóanyagok biztonságos tárolásához szükséges ütés -felszívódást vagy kémiai ellenállást.

4. többrétegű tervezés és specializáció
Emulziós robbanóanyag kompozit műanyag fóliák:
Ezeknek a filmeknek a kompozit kialakítása gyakran többrétegeket tartalmaz, amelyek mindegyike eltérő funkciót kínál:

Külső réteg: A kopásállóságot, az UV -védelmet és a mechanikai szilárdságot biztosítja, hogy ellenálljon a fizikai kopásnak és a környezeti expozíciónak.
Középréteg (ek): Ezek a rétegek tartalmazhatnak anyagokat a gátvédelemhez (például az oxigén, a nedvesség vagy az illékony gázok blokkolására), és magukban foglalhatják az anti-statikus vagy a láng-retardáns tulajdonságokat.
Belső réteg: A belső réteg bevonatok vagy ragasztók is tartalmazhatnak a robbanásveszélyes anyagok biztonságos tárolására, a szivárgás vagy a szennyeződés megakadályozására.
Hagyományos műanyag fóliák:
A hagyományos filmek általában egyrétegű, a veszélyes anyagok, például a robbanóanyagok kezeléséhez szükséges összetett, többfunkciós szerkezet nélkül. Lehet, hogy egy vagy két védő funkciót (például alapvető nedvességet vagy UV -ellenállást) kínálnak, de hiányzik az emulziós robbanóanyagokban használt kompozit filmek speciális gát- és biztonsági jellemzői.

5. Biztonsági jellemzők
Emulziós robbanóanyag kompozit műanyag fóliák:
A biztonság kiemelkedően fontos ezeknek a filmeknek a tervezésében:

Robbanásbiztos: A filmeket úgy tervezték, hogy csökkentsék a véletlen robbantás kockázatát. Például a filmek tartalmazhatnak sokk-ellenálló vagy rezgési tompító rétegeket, hogy minimalizálják a reakció kezdeményezésének kockázatát.
Szivárgásmentesítés: A filmeket szivárgásbiztosnak tervezték, biztosítva, hogy a robbanóanyagok biztonságosan tartalmazzák, és nem tudnak elmenekülni vagy szivárogni a szállítás során.
Hőmérséklet és nyomásállóság: A kompozit filmek gyakran olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek ellenállnak a szélsőséges nyomás és a hőmérsékleti ingadozások számára, amelyek egyébként destabilizálhatják a robbanásveszélyes tartalmat.
Hagyományos műanyag fóliák:
A hagyományos műanyag fóliákat nem úgy tervezték meg, hogy szem előtt tartják az ilyen szélsőséges biztonsági funkciókat. Olyan általános védő alkalmazásokra készülnek, mint a csomagolás, ahol az ütésállóság, a sokk védelme és a kémiai ellenállás nem kritikus aggodalmak. Így nem alkalmasak olyan veszélyes anyagok kezelésére, mint az emulziós robbanóanyagok.